Kiss Krisztián

Valamikor a kilencvenes évek második felében autóval mentem, és a rádióban valaki az internetről beszélt. Nem emlékszem, melyik műsor volt, sem arra, mit mondtak — az érzésre emlékszem: ez meg fogja változtatni a dolgokat, és valahogy részt akartam venni benne.

Nem sokkal később már egy internetes cégnél dolgoztam. Onnan kerültem egy nagy forgalmú hirdetési oldalhoz, majd Magyarország egyik legnagyobb hírportáljához. Akkorra már szinte csak SEO-val foglalkoztam. A keresés még sokkal éretlenebb szakma volt, és valószínűleg pont ettől volt annyira érdekes: nem létezett tökéletes recept. Figyelni kellett, kísérletezni, eredményeket összevetni, és kitalálni, mit díjaznak a keresőmotorok.

Mindig az érdekelt, hogy egy rendszer miért úgy működik, ahogy; miért megy jobban egy versenytársnak; vagy miért nem úgy viselkednek a számok, ahogy várnám. A SEO ebből a kíváncsiságból csinált szakmát, és az évek alatt váltottam cégek, saját vállalkozások és tanácsadás között. A projektek változtak, a Google változott, és végül maga a keresés is túlnőtt a Google-ön — egy dolog maradt ugyanaz: mindig kerestem egy megoldásra érdemes problémát.

Egy ponton a SEO önmagában kevés lett. Láttam oldalakat, amelyek forgalmat szereztek, ügyfelet nem; oldalakat, amelyek hoztak pozíciót, de nem győztek meg senkit; és csapatokat, amelyek olyan adatból döntöttek, amiben nem bízhattak meg egészen. Az érdekes kérdés már nem az volt, hogyan lesz több organikus forgalom, hanem az, hogyan működik együtt az egész: keresés, felhasználói viselkedés, konverzió, mérés, technológia, és újabban az AI-láthatóság.

Ma ezt jelenti nekem az organikus növekedés. A SEO még mindig a közepén áll, és még mindig élvezem, hogy megpróbálom megérteni, hogyan működnek a keresőrendszerek, csak a feladvány lett nagyobb. Több mint két évtized internetes munka után valószínűleg ezért vagyok még mindig itt: a rendszerek folyton változnak, és mindig van valami új, amit ki kell találni.